A Waldorf pedagógia

A Waldorf-pedagógia 1919 óta gyakorolt reformpedagógia, megalapítója Rudolf Steiner. Az első Waldorf-iskolát Stuttgartban (Németország) nyitották meg, a Waldorf–Astoria cigarettagyár munkásainak gyermekei számára.

A képzés tartalmát és módszereit a gyermekek fejlődéséből és annak változásaiból meríti és teszi gyakorlattá. A Waldorf–iskola gyermek-, és személyiségközpontú, képességfejlesztő iskola, melyben a művészeti és gyakorlati készségek fejlesztése azonos súlyú a közismereti képzéssel. A tanítás a hagyományos tantárgyak nagy részében epochális - tömbösített, időszakos - jelleggel folyik.

A képzés szerkezete

A Fészek Waldorf Iskola 12+1 osztályos, egységes iskola.

Az iskolában a gyermekeket – csakúgy, mint minden Waldorf-intézményben – 1-8. osztályig egy osztálytanító tanítja a délelőtt első részében, a "főoktatáson".

Az alsó tagozaton (1.,2.,3.,4.) elsődlegesen az osztálytanító van jelen, és a főtárgyakon kívül lehetőség szerint a készségtárgyakat is ő tanítja.

A középtagozaton (5.,6.,7.,8.) elsősorban a főoktatás tantárgyainak oktatása tartozik az osztálytanító feladatai közé. Az idegen nyelveket és a készségtárgyakat ekkor többnyire már szaktanárok tanítják.

A kamaszkorral új korszak indul, melynek a szaktanári oktatási forma felel meg a Waldorf-iskolákban is, így az osztálytanítói rendszer lezárul a 8. év végével.

A felső tagozaton (9.,10.,11.,12. és az állami érettségire felkészítő +1 év) az osztálytanító szerepét az osztálykísérő veszi át, de már nem ő tartja a reggeli főoktatás epochális óráit. Ez ekkor már a speciálisan képzett szaktanárok feladata. Az idegen nyelvek és a készségtárgyak óráinak ellátása is a szaktanárok feladatkörébe tartozik.

A pedagógia alapelvei

A steineri pedagógia abból indul ki, hogy létezik az emberi fejlődés menetének egy olyan archetípusa, melyet azért tekinthetünk egészségesnek, mert integrálja a fizikai, pszichológiai és szellemi fejlődést. A Waldorf tanterv egy olyan kulturális folyamat, mely úgy veszi figyelembe és használja fel ezt az archetipikus fejlődést, hogy a gyermeket a saját, aktuális érettségi szintjének megfelelő kihívások elé állítja. A tanítás csak úgy válhat harmonikussá, amennyiben rá tud hangolódni a gyermek fejlődésének erre a ritmusára.

- Gyermekben rejlő értékek

A Waldorf-iskolák legfontosabb nevelési elveinek egyike, a gyermek személyiségének minél mélyebb és sokoldalúbb megismerése. Felfedezni a benne rejlő értékeket, talentumokat, ezeket gondozni, megadni minden lehetőséget kibontakoztatásukhoz. Fontos feladat, hogy megismervén a körülötte lévő világot, otthon érezze magát benne. Tudjon a képességeiről, tudja, hogy hol és mire használhatja őket.

Minden, amit a gyermek az iskolában tanul, kézzelfogható, lelkével átélhető kell, hogy legyen. Például az első osztályosok betűtanulásánál a betűknek történetük van, szeretettel lehet megközelíteni őket.

- Szív, akarat és gondolkodás

Célunk, hogy a gyerekek önmaguk fedezzék fel a világ dolgait. A gyermeki megismerési utat követve először az egészet egyben látják (mint ahogyan a kisgyermek is óriásfogalmakat alkot), majd az észlelés és a fogalomalkotás finomodásával fedezzen fel egyre differenciáltabb kis részleteket.

Fontos, hogy a gyermekkel ne kész, megmásíthatatlan tényeket tanítsunk meg, hanem a szívet, akaratot, és a gondolkodást egyszerre arra ösztönözzük, mi módon lehet a világot a maga változatosságában, összefüggéseiben szeretettel megismerni és befogadni. így juttatjuk a gyermeket élő, a változásokat felvenni képes gondolkodáshoz.

Pedagógiánk sarkkövének tekinthetjük, hogy az egészséges érzésvilág és akarati élet kibontakoztatásával teremtsünk az ebben az életkorban magának amúgy is utat törő gondolkodásnak biztos alapot. Ezért a főoktatással egyenrangúan fontosnak tartjuk a különböző művészeti és kézműves tevékenységeket, valamint a közösségi életet.

- Énerő és művészet

Tudnia, éreznie kell a tanítónak, hogy a gyermeknek életútja egy-egy szakaszán más és más ismeretekre és bánásmódra van szüksége. A gyermek egyéni fejlődése miatt fontos, hogy az osztálytanító személye 1-8. osztályig lehetőség szerint ne változzon. A kisiskolásnak szüksége van rá, hogy tanítójában tekintélyt, példát lásson. Ez segíti elő később a saját „énerő” kibontakozását. Később a 9-10. életév táján a bontakozó belső erő átmenetileg eltéríti a tekintélytől, s majd maga ajándékozza meg tisztelettel azt, akit jónak lát. A serdülőkorban a tanár tudása, elmélyült érdeklődése vált ki tiszteletet, s segít abban, hogy a diák is kialakíthassa önálló érdeklődését és viselkedését. Ezért is következik be pedagógiánkban az a váltás a 9. évfolyamtól, mikor már osztálykísérők és szaktanárok valósítják meg a gyerekek nevelését. A 9-12. évfolyamon már különböző területeken is komoly műhelymunkát, a tudományág sajátosságainak megfelelő szintű „művészeti” elmélyülést kívánunk biztosítani.

- Szociális érzékenység és felelősségtudat 

A Waldorf-iskola a ma fiataljait úgy neveli és tanítja, hogy a társadalom más tagjaival együtt szabad közösséget legyenek képesek alkotni, megfelelve a kor kérdéseinek, kihívásainak. A fiatalokat szabadságra és önálló felelősségtudatra "iskolázza ", vagyis olyan individuumokat kívánunk nevelni, akik szabadságukkal felelősen képesek bánni, akik szociálisan érzékenyek. Pedagógiánk ezért fontosnak tartja hogy a gyermekekben alapvetően meglévő, a környezetük és a világ iránti nyitottságot ápolja, illetve megőrizze.

Helyüket jól megálló, a konfliktusokat bíró, alkotó, nagy teljesítményekre képes felnőtteket szeretnénk nevelni, ehhez azonban fontosnak tartjuk a kiegyensúlyozott, derűs, fantáziagazdag belső megóvását ill. megteremtését, melynek eszköze elsősorban a művészeti tevékenység és az egyes gyermekek fejlődésének megfelelő tempójú oktatás. Az a célunk, hogy kreatív, a problémákra érzékeny és azokat jól megoldani képes fiatalok kerüljenek ki iskolánkból.

A törvényi kötelezettségek teljesítése

Az iskola a közoktatási törvényben előírt kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy harmóniát teremt  a több évtizedes nemzetközi tapasztalatok alapján kidolgozott Waldorf-tanterv és a Nemzeti Alaptanterv (NAT) között. Pedagógiai céljainkkal összhangban áll a NAT nevelési koncepciója, ezért helyi tantervünk kidolgozásakor ezt is figyelembe vettük. Fontosnak tartjuk, hogy az iskolánkból más oktatási intézménybe távozó gyermekek képesek legyenek az új környezetben továbbfejlődni. Ugyanakkor a törvény értelmében rugalmasan kezeljük a szakaszhatárokat: van olyan követelmény, melyet hamarabb teljesítenek a tanulók, mint ahogy a NAT előírja, és van, amit csak később.