Euritmia

A látható beszéd és a látható ének

Rudolf Steiner szerint az első és legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti a Waldorf-iskolát minden másfajta iskolától az, hogy itt euritmiát tanulnak a diákok. Az euritmia szó jelentése: jó vagy szép ritmus. Azt már kevesebben tudjuk, hogy a ritmus szó eredetileg áradást jelent, pólusok közötti állandó, folyamatos mozgást.
Rudolf Steiner vezetésével 1912-1913 körül egy kis csoport elkezdett kifejleszteni egy új mozgásművészeti ágat, az euritmiát. Az euritmia színpadi művészetnek indult. 1921-ben egy orvos csoport segítségével elkezdik kidolgozni az euritmia gyógyászati alkalmazását is. Ezt a mai napig a legkülönbözőbb területeken alkalmazzák, klinikákon, orvosi praxisban, gyógypedagógiában.

Rudolf Steiner úgy fogalmazta meg: „Az euritmia a látható beszéd és a látható ének”.
A beszéd-euritmiában az euritmisták a kimondott szavakra mozognak, speciális gesztusokkal, különösen a karjukkal, úgy, hogy közben megadott koreográfia szerint járnak le különböző geometriai és szabad formákat a térben. A gesztusok megfelelnek azoknak a finom mozgásoknak, amik a gégében történnek akkor, amikor beszélünk. Ezek láthatatlan mozgások. Az euritmista karmozdulataiban azok a mozgásformák jelennek meg, amiket az emberi beszédszervek végeznek az egyes magán és mássalhangzók megformálásakor beszéd közben. Minden egyes hang átvihető a karokra és onnan arra a térre, ami körülveszi az euritmistát. A gége, a hangszálak mozgása nem tudatos, az euritmiában ezt át tudjuk alakítani egy tudatos, kontrollálható mozgássá. Az egésznek a ritmusa és hangulata olyan lesz, mint amilyen az éppen bemutatott vers tartalma: drámai, lírai vagy humoros.

Euritmia a pedagógiában

Amikor az első Waldorf-iskolát megalapították, érezhető volt egy olyan óra igénye, amely segít a gyermekek teljes lényének harmonikus fejlődésében szellemi, testi és lelki szempontból, és integrálja mindazt, amit máshol tanultak. A mai Waldorf-iskolákban tanított pedagógiai célú euritmia – amely egyaránt követelményeket támaszt a gondolkodás, az érzés, valamint a mozgás képessége terén – kielégíti ezt az igényt. Ez az euritmia számos olyan új gyakorlattal rendelkezik, amely közvetlenül a gyermek különböző fejlődési fázisait célozza meg.

A Waldorf-pedagógia egyik legalapvetőbb célja a lélekkel átitatott testfejlesztés. Azt, hogy Rudolf Steiner miért tulajdonított a nevelésben különösen nagy jelentőséget az euritmiának, egyik előadásából tudjuk, ahol kifejtette, hogy „az euritmián edzett akaraterő végigkíséri az embert egész életén, míg más akaratfejlesztő módszerek hatása idővel elhalványulhat”. Az euritmia szinte kiapadhatatlan forrásként táplálja művelőit, mindig meg-megújuló életerővel.

Gyógyeuritmia

Az egészséges emberi szervezet rengeteg apró és nagyobb mozdulatból áll és ezek egyensúlyban vannak. Ha ebben az állandóan mozgó szervezetben valami elcsúszik, akkor van szükség gyógyeuritmiára. Az euritmiában ugyanis - és fokozott mértékben a gyógyeuritmiában - ezeket a szervezetünk mélyén folyton végbemenő mozgásokat visszük véghez az egész testünkkel, különösen a karunkkal és a lábunkkal. Egy betegség esetén egy bizonyos szerv specifikus mozgásai, formáló erői akadályozottan, vagy éppen túl erősen működnek. Ez gyakran negatívan hat vissza az egész szervezetre, adott esetben a lelki és tudati állapotra, a viselkedésre és a tanulási képességre. A gyógyeuritmiai mozgásgyakorlatokkal nemcsak kialakult betegségek esetén segíthetünk, hanem megelőzésként is.
A művészeti euritmiával ellentétben itt kevésbé fontos a mozgások szépsége, esztétikuma, előtérbe kerül az, hogy a mozdulatok minél erőteljesebben és jótékonyan hassanak vissza a szervezetünkre.
 
A gyógyeuritmiát sokféle problémánál, betegségnél lehet alkalmazni: a mozgásrendszer zavarainál (gerincferdülés, rossz tartás, lúdtalp stb.), az anyagcsere és a ritmikus rendszer zavarainál (asztma, szívproblémák stb.), továbbá az idegrendszeri és lelki gondok esetén.

Minél korábban kezdjük el a gyógyeuritmiát, annál hatásosabban és gyorsabban nyújthat segítséget a különböző fejlődési rendellenességeknél.